Az egész család a Dalnok utcai házunk előtt (2007)	Az egész család (2009)	Családom Görögországban a "Leprások szigetén" (2009)
A gyerekek életük legnagyobb gumicukorkáival	Kirándulás az Alpokban (2009)	Családom 2009-ben a Galyatetőn
Zsombor 2009. decemberében a Rákoskerti Torna Kupán	Szabolcs 2009. decemberében ezüstérmet kap	Fiúk a tengerben (2008)
Csenge tornaversenyre készül (2009)
Az Alcantara szurdokban is jártunk (2011)	Lipóton bringázik a család (2011)	Nyaralás Szicíliában, Selinuntéban (2011)
Zsombor (alsó sor, jobbról a második) és a focicsapat, mellyel 2010-ben a budapesti bajnokságban elsők lettek
Kerületi siker a showtánc világbajnokságon
Hatvani Csenge és Ignácz Ivett "Duó"  2012. 11.18. Tata (MTMSZ-IFMD)
Hatvani Csenge és Hatvani Szabolcs "Duó"  2012.11.18. Tata (MTMSZ-IFMD)
Hatvani Csenge "Egyéni-Free"  2012.11.18 Tata (MTMSZ-IFMD)
Hatvani Szabolcs "Egyéni"    2012.11.18. Tata (MTMSZ-IFMD)
Csenge és Szabolcs duó ( 2013.09.10.) a kerületi Autómentes Napon
Szabolcs egyéni (2013.09.10.) a kerületi Autómentes Napon
Csenge egyéni (2013)
Csenge csoportos (2013)
Csenge egyéni (2013)
Zsombor az Ikarusz elleni meccsen (2013.11.23.)

Szűk családomat a következők szerint mutatom be:
 
Feleségemet (Anikó) a Szent László Gimnáziumban ismertem meg, négy évig (1985-1989) osztálytársak voltunk. Az érettségi után utunk elvált, Anikó Németországba ment dolgozni, én a faipari tanulmányaimat kezdtem meg. A harmadik érettségi találkozón aztán elkezdődött valami, ami még ma is tart. Esküvőnket 1996 nyarán tartottuk. Három gyermekünk már Rákoskertre született Zsombor 1998.01.05-én, Szabolcs 2000.02.14-én, Csenge lányom pedig 2001.12.12-én.

Édesanyám a XXII. kerületben él, ma már nyugdíjas. Korábban az SKF ZRt.-nél dolgozott, mint áruforgalmi előadó, vagyis a cég importjával foglalkozott. Jelenlegi munkahelyem kapcsolata az SKF-fel is neki köszönhető.

Édesapám szakmáját tekintve szintén faipari technikus, asztalosként dolgozott. Szakmám szeretetét és az első munkahelyeimet neki köszönhetem. Sajnos 2008 januárjában elveszítettem őt, így gyermekeimnek ma már nincs nagypapájuk. 

Testvéreim: Enikő (1972) hugom lovas oktatóként dolgozik, ma beteg gyerekek fejlesztésével és rehabilitációjával foglalkozik. Sajnos munkahelye Szicíliában (Olaszország) van, így évente csak 2-3 alkalommal találkozunk. Attila (1981) öcsém sportdiplomatának tanult, szerencsére ő itthon, de egy szlovák cégnél dolgozik. Gábor (1972) öcsémet sajnos nagyon hamar 1973-ban elveszítettem. 

Amire a legbüszkébb vagyok:

<< Vissza a főoldalra